Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái

Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái

1863 augusztus 3-án született Gárdonyi Géza, a 19–20. századforduló magyar irodalmának kiemelkedő és máig népszerű alakja.

Az eredetileg Ziegler Géza néven napvilágot látott íróról, költőről, drámaíróról, újságíróról, pedagógusról, és a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjáról kevésbé köztudott, hogy szép számmal írt gyermekeknek szóló történeteket és meséket is. Életének egyes szakaszában az így megszerzett jövedelemből biztosította magának a novella-, regény- és drámaíráshoz szükséges alkotói szabadságot. Ifjúsági írásai rendszeresen megjelentek az Én Újságom c. képes gyermeklapban, és az 1888-ban indult Mátyás Deákban is. Ez utóbbi érdekessége, hogy ízes, érzelmes és magyaros szellemiségű írásokkal kívánta kiszorítani a hazai olvasóközönség köréből az akkortájt igen népszerű osztrák élclapot, a Kikerikit.

A mai olvasósarokba a “Nagyapó tréfái” c. könyv második kiadásából hoztunk el nektek néhány megkapóan kedves történetet, az eredeti illusztrációkkal együtt. A könyv a Filléres könyvtár sorozat darabjaként, a Singer és Wolfner kiadásában jelent meg, 1913-ban.

Jó szórakozást!

NAGYAPÓ TRÉFÁI

UNATKOZÓ GYERMEKEKNEK MULATSÁGUL, TANULSÁGUL,

HALLÁSBÓL, TUDÁSBÓL, MAGA-KITALÁLÁSÁBÓL ÖSSZEÍRTA

GÁRDONYI GÉZA

Hogyan lehet pipacsból babát csinálni?

Ahogy a mezőn sétáltak, nagyapó leszakított két pipacsot. Az egyikről leszedte a piros szirmokat. A másikon meghagyta. Az, amelyikről leszedte a szirmokat, ilyen maradt, mint ez a jobbra írt kép mutatja.

Nagyapó átszúrta ennek a szárát a másik pipacson és egy tüskével szemet, orrot bökött rá. Hát egy gyönyörű kis baba lett a pipacsból, ilyen, mint itt a balra írt kép mutatja.

Azonban nagyapó még ezzel nem elégedett meg. Csinált a pipacsból más alakú babát is. Átkötötte ugyanis a pipacs derekát fűszállal és a pipacs felső részén kezeknek átszúrt egy száracskát. Lett a baba ilyen:

Egy másiknak meg utánanyúlót is csinált. Az meg ilyen lett, mint bal-felől látható.

Nemcsak a leányok, hanem a fiuk is örültek a virág-babáknak. Hát még mikor azt látták, hogy nemcsak a pipacsból, de más virágokból is lehet babákat csinálni. Elég, ha a szoknya pipacs. A baba derekát meg a fejét más virágokból lehet összeállítani.  De már ezt nem mutatta meg nagyapó. Azt mondta: – Találjátok ki magatok!

 

Hogyan lehet várakat rajzolni?

Azt mondja nagyapó egy nyári délután: – Gyerekek, szeretném látni: ki mit tud rajzolni!

Mindegyik gyerek tudott valamit, ki almát, ki virágot, ki katonát, csak Ilonka nem tudott semmit se.

– No, – azt mondja nagyapó, – ha te semmit se tudsz, akkor teveled rajzoltatom a legszebb várakat.

Elővett egy szelet tiszta papirost és annak az aljába egy jó vastag vonalat húzott tintával.

– No – azt mondja nagyapó, – most fogj a markodba egy kis darab rongyot vagy összehajtogatott papirost, aztán törülgesd el ezt a tentát fölfelé sok apró rántással.

Az Ilona így cselekedett, hát csakugyan szép kis vár forma keletkezett a papiroson, csak aztán a tornyok tetejét kellett tollal kiigazgatni, meg egypár ablakot csinálni.

 

Levesből tanult

Ilonka még csak öt éves volt és csupa játékból megtanult olvasni.

Hogyan?

Nagyapó egyszer bent volt a városban és az egyik fűszeresnél olyan levesbe való tésztát látott, amelyik csupa betű alakú volt. Ilonkának olyan tésztát főzetett mindennap.

Az első nap megmutatta neki az A betűt és olyanokat kerestetett a levesben. Ebéd után pedig kirakatta vele a kockákból. Így: AB, CB, CD

Második nap az L betűt ismertette meg a levesben, harmadik nap az O betűt és így tovább az egész ábécét a levesből tanulta meg Ilonka és kockákból rakta ki.

Mikor aztán jól megtanult olvasni, egy napon ezt rakta ki kockákból nagyapónak:

 

Hogyan lesz a körtéből nyúl

Itt van egy körte. Ilyet talán csak tud mindenki rajzolni. Aztán ha már ezt meg tudja rajzolni, semmise könnyebb, mint egy második kis körtét rajzolni bele. Így:

No ebből a két körtéből könnyű már nyulat csinálni, két körte szára lesz a két füle. A kisebbik körte lesz a feje. A nagyobbik körte lesz a teste.

Még csak két kis lábacskát rajzolunk neki, meg egy pár szál bajuszt s készen a nyulacska.

 

A kis konda

Mikor a vadgesztenye virágzik, apró kis szőrös gömböcskék nőnek utána. Semmi se könnyebb, mint az ilyen gömböcskékből disznócskát csinálni. Csak négy láb kell neki, meg egy kis farkinca.

Nagyapó mutatta ezt meg a gesztenyefa alatt az unokáinak s azok hamarosan annyi disznócskát formáltak, hogy száz is volt, ha nem több.

– Most már csak kondás kellene, – mondották a gyerekek.

Akkor aztán nagyapó egy kolompérból meg egy gesztenyéből kondást formált. Falevél volt a szűre, makk a kalapja és tökmag a bocskora.

Olyan szőrös volt a képe, hogy mindenki nevetett, aki ránézett.

 

A torta

Nagyapóék lakodalmon voltak. Mikor a tortára került a sor, nagyapó azt mondta:

– Ki köztetek a legjobb számoló, gyerekek?

– Jancsi, – felelték egyhanggal.

– Hát Jancsi, ha te olyan jó számoló vagy, mondd meg nekem: hogyan lehet ezt a tortát három metszéssel nyolc darabra vágni?

– De már ezt én se tudom, – szólalt meg egy öreg úr.

– Könnyű pedig, – felelte nagyapó.

S fogta a kést és legelőször is két metszéssel keresztben négy részre vágta a tortát.

– Még most se tudjátok?

– Most se.

A nagyapó egy kanyarítással kört vágott a torta belsejében, mire a torta szépen nyolc darabra esett.

Ha tetszettek az általunk kiválasztott rövid történetek – és szívesen elolvasnátok a többit is – a teljes könyvet ITT megtaláljátok!